 | |
| |
Tatai vár |
1093-ban már nevén említi egy oklevél. A Tatai-medence névadó települése szinte minden előző emberi kultúra nyomait őrzi, ami feltehetően kedvező fekvésének, földrajzi-természeti adottságainak, nem utolsósorban vizeinek köszönhető. A város születése egy a területén felépített bencés apátságnak köszönhető, majd a 14. században fölépült vizivár gyakorol hatást a településfejlődésre. A királyaink különösen kedvelték a várost, Károly Róbert, Zsigmond után Mátyás is rendszeres lakója lett a várnak. A várat a 18. században barokk ízlés szerint, később a romantika stílusjegyeinek megfelelően építették át, benne ma gazdag múzeumi anyag látható. Tata jellegzetessége volt számos hőforrása, amelyek részben tavait táplálták, részben az erre épülő malomipar virágzását tették lehetővé. A város mai képét az Esterházyak udvari építésze, Fellner Jakab keze nyomán alakították ki a pallérok: a barokkos városkép számtalan elemző, Esterházy-sárgában tündöklő épülete mind megtekintésre érdemes. Ilyen a kastély vagy a templomok, az angolpark kiskastélya. A Miklós-malom vagy a képeslapokon gyakran feltűnő, fazsindely-boritású óratorony a város ismert szimbólumai. A városképet meghatározza az Öreg-tó és a Cseke-tó, partján a műromokkal. Megtekintésre érdemes gyűjtemény a görög-római szobormásolatok múzeuma, a német nemzetiségi múzeum, a párját ritkító geologiai bemutatóterület. A városhoz tartozó Agostyán arborétumában tűlevelű fafajok különleges gyűjteménye látható a Bocsájtó-völgyben.
| |||
| |||
| |||
|
